A jegygyűrű története

A jegygyűrű emberemlékezet óta a házasság egyik fő szimbóluma, de vajon tudod-e, hogy honnan is ered, mi a jelentése és miért viselik az emberek a legtöbb kultúrában a bal kezük negyedik ujján?

Bár senki nem tudja biztosan, hogy legelőször hol tűnt fel a jegygyűrű, de egyesek szerint legrégebbi ilyen ékszerrel kapcsolatos feljegyzés Egyiptomból, 4800 évvel ezelőttről származik. Ekkoriban a jegygyűrűk és egyéb ékszerek gyakran nádból, gyékényből és sásból készültek. A kör a végtelen szimbólumba volt Egyiptomban és sok más ősi kultúrában, hiszen se eleje, se vége nincs. A gyűrű közepén lévő lyuknak szintén jelentőséget tulajdonítottak, egy kaput láttak benne, mely egy sor ismert és ismeretlen eseményhez vezet. Ezen jelentések tudatában érhető, hogy a jegygyűrű miért vált mára a véget nem érő, halhatatlan szerelem szimbólumává. Az idők múlásával más anyagokból, így például bőrből, csontból és elefántcsontból is készültek gyűrűk. Úgy tartották, minél drágább anyagból készült a jegygyűrű, annál nagyobb szerelmet jelképezett, mindezt természetesen a férfi vagyona is befolyásolta. A rómaiak is átvették a jegygyűrű adás hagyományát, de egy kissé a maguk képére formálták azt. Számukra a karikagyűrű a szerelem helyett inkább a nő fölötti birtoklási jogot jelképezte. A római gyűrűk vasból képeztek, mely erőt és állandóságot szimbolizált. Egyes vélemények szerint a rómaiak gravírozták elsőként jegygyűrűiket. A keresztény világban körülbelül időszámításunk után 860-ban jelent meg először az eljegyzési gyűrű és a jegygyűrű. Ezek már gyakran nemesfémekből készültek, de a maiaknál sokkal nagyobbak és díszesebbek voltak, galambok, összekulcsolt kezek és egyéb szimbólumok voltak láthatóak rajta

Az egyház ezt a 13. században barbárinak minősítette, így azóta jóval egyszerűbb kinézetű gyűrűk készülnek. A történelem különböző korszakaiban az emberek más-más ujjakon viselték a jegygyűrűket, volt például egy időszak, amikor a gyűrű a hüvelykujjra került és az is változó volt, hogy a jobb vagy a bal kézen kapott helyet. A magyarázat szerint végül azért került a bal kéz negyedik ujjára – melyet azóta egyszerűen gyűrűs ujjnak hívunk -, mert a rómaiak úgy tartották, hogy itt fut a „Vena Amoris”, a szerelem vénája, mely közvetlenül a szívhez fut. Bár az orvosok azóta bebizonyították, hogy ez nem igaz, a legenda továbbra is él. A másik teória a keresztényektől származik és ez tudományos magyarázatra sem szorul. Úgy tudni, a korai keresztény házasságokban a pap húzta fel gyűrűt a házasulók ujjára és amikor beszédében ott tartott, hogy „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”, a gyűrűvel megérintette a hüvelyk-, a mutató-, majd a középső ujjat, az „Ámennél” pedig felhúzta a jegygyűrűt a gyűrűs ujjra. Ez persze nem ad magyarázatot arra, hogy miért pont a bal kézre kerül a jegygyűrű. Létezik egy harmadik magyarázat is, melynek középpontjában a praktikusság áll. Eszerint a puha, sérülékeny nemesfémekből készült jegygyűrű azért került a bal kézre, mivel azt az emberek többsége kevésbé használja, így jobban kíméli a gyűrűt. A magyarázat további része szerint azért a negyedik ujj lett a gyűrűs ujj, mert ez a második legkevésbé használt ujjunk a kisujj mellett. Azért nem a kisujjra esett a választás, mert azt túl kicsinek tartották és mérete miatt nehézkesebb volt igazán dekoratív gyűrűt készíteni rá.